daliamento

El el elképzeltem milyen lesz ha felnövök
Mint minden tizenéves én is álmokat szövök
Az élet nagy dolgairól ábrándozva gondtalan gyerekkor
Játszani kellett csak nem volt aki beleszólt
Hogy hogyan kéne mit csináljak miképp illene
Kezdtem cseperedni bejött amit sejtettem
Hogy a tudatára ébredt ember lát de még mennyit
Vajon annak jobb-e aki tényleg vág semmit
A körülvevő szférából, nagybetűs nagyduma
Ezt sokan bemesélik na meg várják közbe fordulat
Itt nem lesz ha nem teszel ha nem tejelnek az elején
Ha nem vagy tele javakkal akkor miből indulsz el?
Akkor miből épül fel a ház kocsi család
Pénzért megvehető barátság ez ma már nem is új
Furva futnék kéne hajtani
De bassza a csőrömet hogy nem tudok lépést tartani
A felgyorsult világgal bár lehet nem is érdemes
Így fogadj el hibákkal itt semmi sem tökéletes
Végletes viselkedés menekülésvággyal
De azt sújkolták belém hogy a problémákkal
Mindig szembe kell nézni egyik után a másik
Elázunk nő a baj egyre csak vigyázz látszik rajtad is
Ahogy őrlődsz magadban úgy mint néha én / mint néha én /
Fel kéne állnom mert nem vágom mi van....


Észre sem vettem olyan hirtelen foszlott szerteszét
Mindaz amit gyerekként megálmodva
Hittem én anno rég de a bánatból elég
Fel kéne állnom habár nem akarok még /nem/

Harminc év az pont jó! Olyan szexi, mer' tripla-X!
Porból lettünk és pornó, a sok túlélés, mi sírbavisz.
Az élet full színpompa, de semmit sem ér kb.,
ha az EKG-m szinkópa,mikor beverek négy kávét
két rummal szinkronba. Eltelik még pár év,
kihagy a szívpumpa, s reppre hogy kérsz táppénzt?
Akkorára kövérdem, hogy nem elég a köbméterem,
olyan szar a közérzetem, hogy nem megyek le közértbe sem.
Meddő fohászomra mi felel: égi kuss,
már csak kortárs forma, ha a vers elégikus.
Te is bűnös vagy kartárs; már annyi a karmád,
hogy nincs hova inkarnáld. Túl sok volt az előzőbe,
most meg itthagynád a csomagmegőrzőbe?
Lehetsz zsidó, goj, arab, együtt folyik el vizünk:
szárazföldön gályarab, egy cipőben evezünk.
Drágám, a koporsóra nem kell piros rózsa,
csak szólj muternak legyen gondja egy csokor mikrofonra!
Majd mindenki belebőg, tele sír-verselve
egy kis szelet temetőt, míg készülők a nagy talkshow-ra,
ahol Jézus a host, s Mária koktélt oszt.
"József nem bír elaludni,keres valami piát."
A rendező megsúgja: -Bocs, minden a mi hibánk...
már nem valljuk a Bibliát...rím kell ide, zene, ritmus,
de van most ez a zenbuddhizmus, nem vágod, hogy kik írták?

refrén:
A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus (4x)

Saiid:
Gyere velem, elkisérlek egy darabon,
hogy miért van? mert ez vértan', mint a 13 Aradon.
a Tudásra gondolok, 1-et értés alapon, Akkezdet 27 trekk volt, 26 az alapom...
a 45 előtt megemelem a kalapom, folyton építünk és rombolunk, 8 a sok(k)ba végtelen, mert minden hajnal egyben alkony, izzik a galagony', magában 9 hónap a megszülető kényelem,
nem egy MC nem szív, l'evés M&Ms-i bája: hogy minden minden - a Mérsékletesség Matematikája,
maradok mozgásban, magammal alliter' állva,
S. Márk pesti lakos, a számlán a 6 liter állva.
Hallgass benned magamra: nincs nem ikrek személyiség,
ez szabad sáv, legyen hőség, és a testvér is ég!
Szavamra! Én is hallgatok szavadra bidáttya,
mikor Sziddhárta a szívét kitárta, szerinted ki látta?
Testének a vére és belecsapott a gitárba,
(ez) húrelmélet, minden bund egy élet, s mint a Kikába':
Hova, más Hova, mindig más rezgésen születünk,
egy kezdet phia mindenki, "egy cipőben evezünk",
egy zene létezik, de vannak külön stílusok, 1 én is ég,
bocs, de nem érdekel ki mocsok...
együtt vilángolunk és a rímekkel kimosod
a lelked, tested, elméd, dallamod és ritmusod.

refrén:
A lelked a dallam, a tested ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus (4x)

jókedvű gyakorlás a srácokkal.....

Közben lett ilyen is egyébként....

Nem lesz ez így jó barátaim, igaz minden este testem Pesten, meg lakás meg Lőrin 61 62 63 64..........de ez is kevés    GST  3 hónap múlva, csak legyen elég csak ne legyek Matyuska Szilveszter..

Kismezővel minden ok, mindig elvágólag a kalap meg irány a Romlakyak élete, vagy mégsem?

Egyszer két pajtásommal egy forgalmas buszpályaudvaron letettünk a földre egy egyszerű gyufásdobozt amiben nem volt semmi. Odahajoltunk a gyufásdobozhoz és nem csináltunk mást, csak néztük, mintha valami nagyon nagy és fontos dolog lett volna a mi kis dobozkánkban. Pár perc elteltével egy fiatal fiúcska csatlakozott a ,,nagy nézés”-hez, persze nem láthatott semmiféle történést sem. A fiú édesanyja egy darabig próbálta elráncigálni mellőlünk a kis lurkót, de nem sok sikerrel járt. Reménytelen helyzetében közelebb jött a dobozhoz és nézni kezdte, vajon milyen fontos történés kötheti le olyannyira a gyermek figyelmét, ami még a kecsegtetően hangzó fagyizást is képes felülmúlni. Semmi. Ekkor gyakorlatilag már öten álltuk körül a nagy titkok gyufásdobozát, kémlelve, vajon mit rejthet. Természetesen semmi nem volt a dobozban, de ezt csak mi tudtuk. Nem tudta sem anyuka, sem Bence fia, sem az aranyos idős néni, aki botjára támaszkodva legalább negyed óráig figyelte a ,,történést” majd fáradtan továbbállt. Nem így az a három építőmunkás akik az észleléstől számított húsz perc elteltével is feszülten figyeltek. A húszadik percben egyébként már legalább tíz különféle ember állta körül a mi kis kíváncsiságmércénket. A tízedik perctől kezdve megindult a találgatás.

-Vajon bogár?

-Esetleg gyík?

-Nem! Biztos valami buta gyerekjáték! Mondta az ügyvédforma öltönyös férfi, aki bár hangoztatta, hogy neki erre nincs sok ideje, azért kiállta a maga tizenhárom percét mellettünk.

Persze egyik feltételezés sem fedte a valóságot, hiszen a dobozban nem volt semmi. Félreértés ne essék, nem az idejük elvesztegetésére próbáltuk ,,rávenni” az embereket, egyszerűen csak gyerekfejjel viccesnek találtuk a helyzetet. Visszagondolva az egész jelenetből egy nagy őszinteségi teszt kerekedett. Hasonló helyzetben könnyen megfigyelhetjük az egyes hétköznapi emberek lelki világát. Egy ilyen egyszerű vizsgálattal választ kaphatunk továbbá átlagemberek fantáziavilágáról is. Ami nekem a legjobban tetszett a ,,vizsgálódás”-ban, hogy az emberek gyermeki énjéről is pontos képet kaptunk. Az idős hölgy ugyanolyan áhítattal figyelte a dobozt, mint a négyévesforma Bence. Az öltönyös komoly embernek látszott, és meg is próbálta fenntartani ezt a képet, de valószínűleg felszínre törtek belőle gyermekkori emlékei, a játék öröme. Érdekes volt látni, amikor komoly öltönyös, a pályaudvari biztonsági őrrel közösen próbálkozik kitalálni, mi lehet az építőmunkások által egérbőröndnek nevezett apró kis papírdobozban.

Vajon mindenkinek, aki részt vett a közös kis ,,játékunkban” eszébe jutott a gyermekkora? Lehet, hogy öntudatlanul szereztünk ezeknek az embereknek tíz percet, amikor kiszabadultak egy kicsit a szürke hétköznapokból? És ennyi elég ehhez a fontos dologhoz, amit mások drága fitnesz-bérlettel, extrém sportokkal, mozinézéssel érnek el? Persze nem lehet ezeket a dolgokat együtt említeni a mi gyufásdobozunkkal, de ha nekem is egy ilyen helyzet kéne, hogy eszembe jusson a gyermekkorom, és tíz percre kikapcsoljak, hát eléggé el lennék keseredve. Amikor már egyikőnk sem bírta nevetés nélkül, szóltam Peti barátomnak:

-Na jól van gyerekek, most már mennünk kéne!

-OK rendben, menjünk.

Zoli felvette a dobozunkat, de miközben megpróbálta összecsúsztatni a két felét, kiesett a kezéből és abban a pillanatban mindenki számára világossá vált, hogy a doboz teljesen üres volt. Ennyi volt a mi gyufásdobozunk története.

Lássuk a reakciókat:

--Szegény Bence nem értette, hogy miért nem mászott, esett ki semmi a dobozból, pedig ő tényleg végigszurkolta az eseményt.

--Bence édesanyja természetesen forrt az idegességtől, pedig neki mindennap hivatalból kellett gyerekeskedni.

--Az öltönyösnél végül a felnőttkori énje győzött, és egészen a megállók végén való eltűnéséig hallottuk amint saját magát szidja, hogy ilyen eszeveszett őrültségekre fecsérelte idejét.

--A három építőmunkás félig a helyzeten, félig az Öltönyös kirohanásán röhögve folytatta útját a közeli bolt felé, mit sem törődve az ,,elvesztegetett” idővel. (biztos a töredékét keresik az Öltönyös fizetésének, de szemmel láthatóan boldogabbak nála)

--A biztonsági őr az ,,-Uramisten! Ekkora baromságot!” mondatok után unottan folytatta véget nem érő körútját a buszok között.

Végeredményben érdekes kísérletet végeztünk az embereken, akik megálltak mellettünk, bár ezt akkor még csak egy jó poénnak tekintettük. Azóta továbbfejlesztettem a vizsgálatomat. Mostanában a metró mozgólépcsőjén szembe jövőknek tartom pacsira a tenyeremet idétlen mosollyal arcomon. Van aki:

Ø      Nevet, de nem pacsizik

Ø      Észrevesz és elfordul

Ø      Direkt nem vesz észre

Ø      Nevet és pacsizik!!!  (sajnos elég ritka)

A legjobban az zavar, hogy még senki nem pacsizott úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, ha felé nyújtom a tenyeremet. De egyszer majd…

Nyári élményem, az állatkert:

1992 nyarának egy fontos történését mesélem most el….

Öt éves voltam, előttem az élet, gondoltam. Apu jött értem az oviba. Már nagyon vártam, hogy együtt legyünk. Apukám tanár, így nyugodtan végigszórakozhattuk a nyarat, így együtt, minden gond nélkül. Első dolgunk haza vezetett, ahol a szüleimmel közösen megünnepeltük, hogy vége egy újabb óvodai évemnek. Megint nőttem egy nagyot. Nem voltam már nagyon kis gyerek. Már egy kicsit nagyobb voltam egy nagyon kis gyereknél. Tulajdonképpen a szüleim is észrevették rajtam ezt a dolgot, jutalomból el is vittek az állatkertbe. Bár Apu azt mondta, hogy jöjjenek el az emberek, ha meg akarnak nézni engem, azért mégis elmentünk. Sokféle aranyos állatot láttunk: tigrist, zebrát, kecskét, oroszlánt meg ilyesmiket. Elefántot is. Legjobban azonban a pingvin tetszett, Apukám egy verset is tanított nekem, ami a pingvinekről szól: Azt mondják a pingvinek, elég a frakk ing minek? A teve nem tetszett, szerintem elég büdösek voltak szegények. Továbbá nem tudtam elképzelni, hogy fekszenek a hátukra, ha elfáradnak a sivatagban. Apu azt mondta, hogy előbb ásnak két gödröt a púpjaiknak, majd azokba helyezik őket, és így tudnak hanyatt feküdni. És, ha így fekszenek, a lyukak miatt el sem dőlhetnek a szél miatt, és ha nem dőlnek el, nem megy a fülükbe a sivatagi homok. Azt is mondta, hogy amikor a légiónál volt kiküldetésben, látott olyan tevét, akinek homok ment a fülébe. Nem szép látvány egy süket teve, azt mondta. Állítólag a süket teve elhagyja a csordát, és egyedül vándorol a sivatagban, amíg éhen nem hal. Ettől szomorú lettem. Láttam magam előtt a szegény süket tevét, amint egyes-egyedül bóklászik a sivatagban, miközben tevecsaládja utána üvölt, hogy jöjjön vissza, majd csak meglesznek valahogyan. De nem. Ez így nem lehetséges. És végleg elvándorol szegény teve. Jártunk a madárházban is, amit nem nagyon értettem, mert a madarak ne is házban laknak, maximum fészekben. Láttunk kakukkot is amiről Anyukám elmondta, hogy az anyukája már kiskorában akcióhősi életmódra kényszeríti, hiszen bedobja egy idegen fészekbe, aztán csókolom! Lehet küzdeni az életért. Szegény kakukkgyerek. Küzdelem az életének az a része amit játéknak kéne kitölteni, küzdelmekkel teli lett. Talán a kakukkoknak van a világon a legnehezebb gyerekkoruk? Lehetséges, hogy a kakukk a legszemetebb gyerek a világon? De akkor vajon miért nem dorgálja meg valaki a kakukkokat? Ezt mondjuk tényleg nem értettem akkoriban. Pontosabban most sem. Tudomásul vettem, hogy a legjobb gyermekkor a jegesmedvéké. Egész nap csak lubickolnak a medencében, vagy a parton játszanak, majd halat nassolnak, amiért meg sem kell küzdeniük. Ingyen kapják a gondozóktól. A kakukkhoz képest sokkal könnyebb a dolguk. Nem kellett verekedniük az életükért sohasem. Sajnáltam az akcióhős kakukkfiókát életének nehézsége miatt. Na azért sírni nem sírtam agy sort sem, mert Anyu azt mondta, hogy a kakukk csak olyan fészekbe dobja a fiát, ahol csak nálánál gyengébb madárfiókák vannak, akiket könnyen kidobhat a fészekből az erős kakukk. A kakukk egy gyermekgyilkos gyermek gyilkos. Elálmosodtam ebben a sok gondolkodásban, leültem a zsiráf elé és csak néztem ki a fejemből. Néztem a hosszúnyakú zsiráfot és azon gondolkodtam, hogy mikor növök már meg legalább akkorára mint az Apukám. A zsiráf egyébként szerintem egy elrontott festésű kis szarvakkal rendelkező hosszú nyakú ló. Én legalábbis így láttam. A z egyik zsiráf inni kezdett, aminek eredménye egy elrontott balettrészlethez hasonlító mutatvány lett, továbbá majd’ leestem a padról a nagy mutatvány okán kialakuló röhögő görcs miatt. Ezek után perecet ettünk, ami csak kétszer nagyobb volt mint én, de azért hősiesen elbántam vele. Egyszer csak eszembe jutott, hogy a nagypapám azt ígérte, hogy egyszer elvisz pónilovagolni az állatkertbe, ezért tudatosan stratégiát kezdtem kiépíteni ennek elérése érdekében. Elég rossz formában lehettem, több mint háromnegyed órámba tellett mire elértem a célomat. Szerény készpénz összegért sikerült egy öreg pónin negyed órát eltöltenem. Nem szédült a póni, de vajon miért? Ezen gondolkodtam miközben monoton módon körbe gyalogolt alattam a szegény állat. Mindig csak balra, egész nap. Hogy a fenébe nem szédül? Vajon meg van különböztetve a balmentes és jobbmenetes póni, mint a csavarok? Vagy egyszerűen csak megszokta a balmenetet a hosszú évek alatt? És vajon legelni is csak körbe-körbe tud? Lehet, hogy még életében nem is ment egyenesen egy póni sem? Akkor meg miért nem hívják kanyarlónak? Tulajdonképpen egy csapat póninak sokkal kisebb karám is elég mint a rendes lovaknak, mert úgy is csak körbe-körbe rohangásznak egész életükben. Láttunk még zebrát is, amit Apu csak gyalogátkelőhelyeknek hívott. Nem értettem, de a körülöttünk állók nevettek, gondoltam vicces, amit mondott. Fehér alapon fekete csíkok, vagy fekete alapon fehér csíkok? Nagy kérdés egy gyereknek, sőt egy felnőttnek is az. De vajon ők tudják, vagy kétségek közt élik le az egész életüket szegények? Pont beért a biztonsági rácson túlra a vattacukros álca vége, aminek következménye az lett, hogy az összes zebra orra rózsaszín lett. Nevettünk. Az állatok királya, a sivatagi vadászat mestere. Ezt írták az oroszlánról a ketrece előtt, Apu olvasta el nekem, mert akkor még nem mentek sem a hosszú szavak, sem a rövidek. És dadogni is csak akkor dadogtam, amikor beszéltem. Szóval a vadászat mestere. Ez? Még életében nem lépett két gyorsat egymás után. Ez a mester? Előbb döglene éhen, minthogy csak közelről is lásson egy antilopot. Ezek nem csinálnak semmit egész nap, csak fekszenek az árnyékban és egyik oldalukról a másikra fordulnak miközben nézik őket. Az állatok királya? Egy lófütyülőt azt! Két-három pingvin nevetve elbánna vele, ha összeengednék őket negyed órára. Küzdene egy keveset, mint malac a jégen, aztán megadná magát a frakkos banditáknak. Az állatvilág különlegesen képzett 007-es ügynökei nagyon hamar elbánnának vele, miközben a szemközti ketrecben tanyázó antilopcsalád hülyére röhögné magát. A tigrisek eközben a csimpánzokkal kötnének fogadásokat. Nem arra vonatkozóan, hogy ki nyer, hanem, hogy mennyi idő alatt kötözik meg a totyorgósok a szebb napokat is látott nagy nyaút. Azért egy pár hét alatt megszoknánk, hogy a frakk fölött oroszlánbőr bundát hordanak a pöttöm kis men in black fanatikusok, a cicákok meg összebújva melengetnék egymást, és Szimbát néznék a tévében miközben egy jobb életben reménykednek. Krokodilokat is láttunk, amikre egy Apu által elmondott viccben a Nílusban fürdőző kissebségeik csak ennyit mondtak: Dik má’ Gazsi! Lacost gumicsónak! Na ezek még a cicákoknál is lustábbak. Kimásznak a partra, kinyitják a szájukat, megvárják ameddig belerepülnek a madarak, aztán becsukják, és már meg is vacsiztak. Szerencsétlen madarak! A majomketrec volt a legviccesebb. Meló természetesen semmi, játék viszont annál több. Mászóka, hinta, nyolc testvér, ingyen gyümölcs, mi kell még? A majmok élete finoman szólva nehézségektől mentes.

2007. 09. 29. nappal eset

-mellkasi fájdalom

-elájult a gazdasági jogász apukája

-szállítás DP III belről Honvéd PTCA: nagyon féltem a sötét liftben, de mindenki jól szórakozott ezen...:D

-utcán nőgyógyászati vérzés % jellel meg Algo-Nospa koktéllal intramusculárisan... majd rendes KÁNY-nyal DP nőgyógyászat...

Minden szempontból jó nap, csak Mákosguba lett egy alvó doktornő által kicsit megnyomorgatva, de kérdeztem, nem haragstik a névadójára egy kicsit sem....:D

2007 08 15 éjjel ONE

6 papírt csináltunk:

-részeg fejsérültek 3    az egyik már félig begyömöszölte az egyik plédünket a táskájába  mikor észrevettem, majd a szemembe nézett és letagadta... ,,Én nem akartam ellopni!!!"  ÁÁÁÁÁ, dehogy akarta....

-nőgyógyászati vérzés

-hasba rúgták a nőt...

-éjféltől kettőig takarítottam az autót, tényleg szép lett....négykor jött az áldás, megverték kirabolták, meg még bunkó is velünk meg a rendőrökkel is..........újra véres az autó, újra takarítok....:D

2007 08 03 éjjel szállító

hazaküldtek, nincs gépészem....:D

2007. 08 11. nappal ONE

ennyi részeg fejsérültet????

-erdős terület: kiderült, hogy nem egy, hanem két sérült van, baltával verekedtek, az egyik fekszik, a másik ül; az egyik alszik a másik üvölti a hülyeséget, és büszkén kijelenti, hogy ez már többször előfordult, de most Ő nyúlt előbb a baltáért...

-részegek még, sszem négyen fejsérüléssel együtt...

A baleseti intézetben már nagyon útáltak délutánra.... négyszer mentünk csak oda...

- egyórás angina besszállítás volt még

2007. 08. 10. nappal ONE

8 papír, elég egyszerűek...meg egy kis szabadidős autótakarítgatás....

-részeg fejsérült

-szállítás 2 db

-,,nem kapok levegőt!"

 ,,mennyit ivott?''

 ,,na mondjuk, azt sokat...!"

-hisztis nő hyperventillálgatott...

-reggel meg a legjobb: főnök, ütöttem a kerítést, ugye nem lesznek rendőrök? Csak azért mert szélsőjobbos vagyok....mondta, majd beszállt az autóba...:D

2007. 08. 07. kedd ONE

este 11-től reggel fél hatig aludtuk kockásra a fejünket...:D

3 papírunk lett végül:

-18x0.5 xanax plusz három üveg sőr (bek's)...suicid szándékkal... Erzsébet bal bel

-paroxysmalis tachycardia...körzeti orvos küldi...EKG nélkül!!!

-reggel fél hatkor második szülés, kínai nő, egy kukkot sem magyarul...:D
 nem nekünk szült...I-es női klinika...

2007. 08. 05. éjjel ONE

-lányt állítólag megerőszakolták, és tikkes, meg részeg is, rendőrök kérnek, család jön autóba be, haza vizsgálat előtt

-hajlékonyak verekedtek, fejsérült, rendőrök kérnek 2.

-rendesek akartunk lenni a részeggel, majd megtámadott minket, meg akik hívtak minket, azok is...izgi helyzet...rendőrök hívása...védelem...nyugalom...köszi csepeli rendesek...

2007. 08 04. nappal ONE

-5 csípősérült, ennyit még nem vákumoztam egy nap alatt...

-volt még Dél pesti balettintézetes 2...

-a legjobb: MEGHARAPTA A MACSKA!!! egy varrandó, és kb 10! felületi seb a mamán...szegénykém

2007. 08. 02. nappal ONE

Elég laza nap volt:

-csípősérült

-részegek, 4

-2 könnyú fejsérült

-1 órás csípőtáji törés szállítás...

2007. 07. 31. kedd nappal ONE

tulajdonképpen egy elé laza nap volt...no para

esetek:

-részeg detoxba

-részeg traumára

-nagymama kertben elesett, egyedül él, a tűzoltók engednek be, miután lelocsoltak egy vad pulit...

-erdőben hajléktalan nő, eszméletlen valami agyi történés miatt

-motoros térdsérült traumára

-öngyilkos xanaxos plusz érvágós traumára, majd bal. belre

2007. 07. 25. éjjel

10 beteget szállítottunk...

-gerinc

-gastro

-acut has

-művesék

-exicosis

2007. 07. 24. Kedd éjjel

Szállítókocsin lettem volna éjszaka, de nem volt gépészem, hazaküldtek...:D